A lelkiismeret szó a görög szüneidészisz szóból ered, ami azt jelenti, hogy: ” együttlátni valamivel”. A kifejezés arra utal, hogy nem vagyunk képesek minden a fizikai érzékszerveinkkel felfogni, ezen dolgok felfogására van a lelkiismeretünk.
Két funkciót tölt be a lelkiismeret, a vádlásét és a felmentését. Tulajdonképpen az ember szellemének működését takarja, mely a szívet vizsgálja, és ha valami olyat talál, ami Isten igéjével ellentétes, akkor elkezdi vádolni a személyt. Ugyan így ha nem talál Isten Igéjável szembemenő dolgot, akkor felmenti az embert a bűntudat alól.
A lelkiismeret torzulásához vezethet, ha nem az Igéhez méri az ember a cselekedeteit, hanem társadalmi normákhoz. A Szentírás előírásai, azaz az Isten törvénye eltér attól, amit a világ, egyes kultúrák vagy a társadalom elénk tár. Ha egy ember bűnt követ el a Szentírás szerint, de nem érez bűntudatot miatta, az azért van, mert eltorzult a lelkiismerete.
A Szentírás szerint, ha az embernek szilárd hite van Isten igéjében, és kérte a megbocsájtást a bűneire vonatkozóan, akkor nem kell többet bűntudatot éreznie a korábban helytelenül tett dolgaiért.
Mitől van lelkiismeret furdalásunk?
26
feb