Legutóbbi nyáron a családdal elmentünk a Zamárdi Kalandparkba, ahol végigkapaszkodtunk a pálya háromnegyedén. Nem mondom, hogy rosszul ment, én szeretem az ilyen kihívásokat, viszont azért azt őszintén bevallom, hogy amikor az egyik nagyon nehéz akadálynál ég és föld között lebegtem, azért végiggondoltam, hogy vajon valóban itt van -e a helyem egy két fa közé kifeszített hinta tetején, mely köteleken lógó kengyelekből állt, és lehetetlenség volt a lábadat betenni egyik kengyelből a másikba a folyamatos hintázó mozdulatok miatt.
Ahogy ott minden izmomat megfeszítve próbáltam átvontatni magamat billegés közben az egyik oldalról a másikra rájöttem, hogy igazából nagyon szeretek a levegőben lenni. Kifejezetten élvezem, és ez már így volt gyerekként is, amikor minél magasabbra akartam, hogy hajtsanak a hinta nyergében ülve.
Meggyőződésem, hogy a hinta egy olyan játszótéri eszköz, amit mindenki szeret. Kilóg az összes többi körül, mert minden korosztálynak ideális választás, csak más és más kiszerelésben, méretben.